Megünnepeltük a tábor 100. születésnapját.

Persze, hogy arra keltem reggel, hogy esik az eső… a nap meg telesűrítve szabadtéri programokkal. Mindegy is. Megreggeliztünk és végül mentünk a waterfrontra melózni. De nagyon esett, ezért nem úsztak, hanem fent voltunk a kis házikónkba és szórakoztattuk a gyerekeket. Ők szórakoztatták, én meg fáztam, reszkettem, élni nem volt kedvem, nem még dalokat énekelni és ugrálni meg hasonlók. Persze aztán rájöttek, hogy a kedves alkalmazottak is odafagynak a székhez és törölték a délutáni proginkat. Aztán ebéd után nekünk új programot találtak. Játékos tavirózsaszedés. Igazából ez úgy néz ki, hogy van a tó. És van a tó fele, ami a tavirózsa. Na nem ám, hogy pénzt adunk ki arra, hogy valakivel kiszedessék, vagy nem ám, hogy ők. Lusták ezek. Lustábbak, mint én! Szóval be a funyak nevű kajak kinézetű dologba és szedtem a gyerekekkel a tavirózsát… a fejem búbjától a talpamig retkes voltam! Mindenhol… és vizes… és még mindig hideg volt. Miután kikotortam a fél tavat, engedélyt kértem, hogy átöltözhessek… megengedték. Visszatértem és énekelni kellett. Boldog voltam már megint. Az egyik táborozó csajjal elröhögcséltünk az egyik feminista dalon… köztudottan utálom a feminista dalokat. Annyira gagyik. Elvoltunk rajta, de énekeltem! Szóval senkinek egy szava nem lehetett VOLNA… de éneklés közben az egyik csaj fejbe vágott a dalos könyvvel! Kicsit váratlanul ért! J nagyjából nem értettük, hogy most WTF? Az éneklés után átmentünk az ebédlőbe és képkivetítés volt, meg meglestünk egy nagyon rövid, de vicces darabot a camp történetéről, megettük a tortákat… fincsi volt. Itt én sütire nem mondom, hogy kaka! Vacsi után még kicsit presztrálni kellett a gyerekeket, de nem sokáig. És most itt vagyok! Lassan megyek aludni… boldogan állok elébe az utolsó napnak! J hétvégén szabadak vagyunk. Kérdezgettem emberek arról, hogy mit terveznek a hétvégére, de senki semmit! alvás… ez nekem is tetszik. Tartok velül!

Eljött hát a csodálatos hétvége, amikor is nem kell csinálnunk semmit az alváson és a döglésen kívül. Ez vártuk mióta!

Ezt mi?!

Elmentek a gyerekek és elkezdtünk unatkozni! Egyszerűen nem tudtunk magunkkal mit kezdeni. A kora délutáni programja mindenkinek az volt, hogy végre szakít egy kevés időt magára és megcsinálja azt, amit már két hete tervez. De ez mindenkinél max 2 óráig tartott, utána elkezdett unatkozni. Én ebben a „most szakítok magamra is időt” órámban befestettem a hajam. Először úgy tűnt, hogy nem fogta be. De most meg már annyira tetszik a színe. Tök szőke lettem. Rémes ám, hogy itt a hajam színe némi megnyugvást tud adni! A hajfestés után, mint mindenki, én sem tudtam magammal mit kezdeni. Hát kitaláltuk, hogy elmegyünk Hanoverbe és megkajálunk ( normális kaját eszünk, nem táboros kaját, éljen!). Útközben eltévedtünk! Éljen. Egy óránkba tellett, mire visszatérünk oda, ahol elvétettünk egy kanyart! Én azt hittem örökre ott ragadunk! Mondtam, itt úgy táblázzák ki az utakat, hogy külföldi létedre biztos ne tájékozódj el rajtuk!

Amúgy jó volt együtt a csajokkal. Tényleg kikapcsoltunk! Mondjuk van egy lengyel lány. Nem leszek nyers… egy céda. Az étteremben és egész séta közben állandóan a péniszről beszélt, meg az édes kis cuki vibrátoráról! Nem győztük csitítani, hogy oké, persze, van neki…de ezt csendben is meg lehet velünk osztani, nem kell hozzá feltétlen ordítani! J

Mi izgalmas van még?  Az időjárás mindennap lenyűgöz (még mindig). Hihetetlen, hogy tudja itt váltani egymást a nyár és a tél! Egyszer majdnem megfagyunk, esik, fúj, dörög… meg amit el tudsz képzelni. Aztán pedig csak gondol egyet és lesz télből tavasz és hirtelen nyár. Egy óra alatt kisüt a nap és lesz olyan kánikula, hogy meg sem tudsz maradni! És tényleg, ami az idegesítő a válaszuk: „ez Vermont” vagy „ a globális felmelegedés!!!!!” jajj szegény mi! Vagy jajj felelőtlen mi?

Tudtátok, hogy amikor volt a szeptember 11. akkor ugye egy napig nem szállt fel egy repülő sem. Na azon a napon a bolygó hőmérséklete 2 fokot csökkent! Szerintetek? Erre az okosak mondják, hogy ki kell találni egy másik közlekedési eszközt! Persze kinek esze van megkérdezi, hogy „Mégis mit???!!!”. Némely okos válaszolja, hogy „Hajóóó!”. És itt jön az elméletem. Jó-jó  hajó! Legyen… aztán az is elsüllyed, mert épp olyanja van, vagy épp összeütközik egy másik…mert megesik… vagy netán ott egy jéghegy… mert volt már rá példa. És akkor a sok olaj bele mind a tengervízbe. Itt némi körforgást vélek felfedezni. Így is, úgy is elpusztítjuk, amit nem kéne. Ezek után a jelszó: DESTROY!!!

Na jó! Kicsit elragadtattam magam! Nem tudom, hogy jött rám most ez. Bocsánat!

Mi van még? 18 nap! Tudjátok, hogy mennyire gyorsan el fog ez telni? Megmondhatom…akár meg is mutathatom! Meglássátok, mindjárt otthon is vagyok!

Amúgy a következő turnus csak 4 napos lesz! Ennek eléggé örülünk! Aminek kevésbé, hogy kisebb gyermekeket kaptam. Tehát készülhetek arra, hogy este arra fogok ébredni, hogy valaki húzgálja az egyik kezével a hajamat, a lába összekulcsolva…. „Elkísérnél a mosdóba??” Igen, tudom, hogy most mindenki engem irigyel! Amúgy az is vicces volt, hogy mielőtt elmondták volna, hogy ki hol lesz, mindenki bepakolt a táskájába (én is), arra készülve, hogy majd akkor költözhet át egy másik unitba. Én is…szépen, rendesen bepakoltam mindent a bőröndömbe, mire közölték, hogy én maradok helybe.

Mondtam már, hogy a szellem nem létezik és újra sötétben járkálok a tábor területén? Bizony, újból belém szállt az erő!

Na most leragad a szemem…ezt teszi velem a munka! Megyek is! Majd még jelentkezem!