Jubilálunk! Ez a 10. blog bejegyzésem… ha most valaki utána számol, megölöm! J

Na hol is kezdjem. Nem történik itt mostanában semmi. Illetve talán semminek mégsem mondható… rátört az egész táborra a hányás és a hasmenés. Felemelő érzés ezt a problémát itt átélni. Nem kívánom senkinek. Három nap után kigyógyultam belőle! Már jól vagyok! Köszönöm! De ami itt van, az már nem vicces. Egér a konyhában. Az addig oké, hogy az Abenakiban volt egér. De a konyhában?!?!?!?! Vannak itt felháborító dolgok. És tényleg hulla az egész tábor, egyik napról a másikra dőlnek ki az emberek. És ami azt illeti, már idegileg sem bírják. A héten elment egy nagyon aranyos lány, mert otthon is voltak gondjai és még itt sem bírta. Magam voltam tanúja egy kiborulásának! Igazából folyamatosan sírt a végén már! És neki tényleg egy különleges csoport jutott. Nagyon aranyos lányok vannak ott… tanítom őket úszni. Aranyosak, de néha nagyon nehéz velük bánni. De van egy másik lány. Én nem tudom elmondani ezt már. Ennek a lánynak van egy barátja ( mármint együtt járnak ), és ez a barátja egy ló! Csak 10 vagy 12 éves de azért elég élénk a fantáziája… az hagyján, de még gusztustalan is. Meg ez a lány olyan tehetséggel van megáldva, hogy állítása szerint szemén keresztül is tud lélegezni. Mindennap más betegsége van, a minap épp néma volt! És néha pelenkát hord. Ez akkor vicces, amikor bemész a mosdóba kezet mosni, megtörlöd a kezed, dobod ki papírt, amivel törölted a kezed és mit látsz? Egy óriás pelenkát! Szóóval, asszem részben megértem, hogy miért távozott a kedves.

És ha már itt tartunk, panaszkodom én is egy kicsit, nekem sem piskóta ám az életem! :P nagyjából amúgy nem történik semmi, csak tényleg van ez a két lány a unitban, akik az agyamra tudnak menni. Hazudoznak, sunyik, meg amit el tudsz képzelni. Na most minden napra jut egy kis balhé. Valakit épp utálnak, és valakit épp favorizálnak. Mindig más. Hárman vagyunk Counselor-ok a unitban, na hát a másik kettő állandóan marja egymást. Mert miért ne? De mi viseljünk el mindent. Hát valahogy nem jön ez most össze. Kiderült, hogy valószínűleg New Yorkba egyedül megyek. Még nincs szállás sem, mert a kedves lány nem tudja eldönteni, hogy most jön-e vagy sem. Anyáékkal nem beszéltem már Boston óta. És igen… kezdek kiborulni. Három napja mindennap fáj a fejem. Nagyjából úgy zabálom az Algopirynt, mint a cukrot! Nem akarom sajnáltatni magam, de tényleg már most így elegem van az egészből! Mennék már haza.

Amúgy a New York, hát ugye az anyagi gondok azok itt-ott beütöttek, mindegy… sok szarakodás után, a magyar lány végül úgy döntött, hogy marad még két hetet dolgozni plusz pénzért. Aztán Tinkerbell is beközölte, hogy nem tudja, hogy most jöjjön-e velem vagy inkább menjen Kaliforniába októberig, mert akkor lehet, hogy még küldenek neki pénzt a szülei. Ugye úgy volt, hogy öten megyünk a New Yorkba, de volt két lány, aki minden közlés nélkül külön elkezdte intézni az útjukat, nélkülünk! Azt hiszem ez egyértelmű célzás… ide azért mégsem akarok bepofátlankodni, bár lehet a végén még megesik. Szóval  most így vagyok és nagyon nem tudom… nem szeretem, ha ilyen kilátástalanok a dolgok. És most nagyon az! Minden jó tanácsot elfogadok… de inkább sajnáljatok és vigasztaljatok! Holnap mindenképp megpróbálok anyáékkal beszélni… anyucikám meg fog nyugtatni, remélem.

Ja, amúgy megint utáljuk az amerikai és magyar postát, közösen! Nem kaptam meg a Ditta, Zsuzsi és Blanka által küldött levelet. Egy hónapja adták fel. Szal megtehetnek nekem egy szivességet! De ezúton szeretném nekik megköszönni!!! J

Természetesen a hangulatom a béka segge alatt, és engem sem kerülhet el a veszekedés! Megesett. Tényleg nagyon beteg néhány counselor. Volt ilyen overnight-unk. Úgy néz ez ki, hogy fogod a pútyerkád és a kajád és mész egy helyre. Aztán ott felállítod a sátrad és megfőzöd nagy nehezen a kajád…. Nagyon nehezen… és aztán alszol egy nagyot. Jobbik esetben meleg van. Hát mi a rosszabbik esetet fogtuk ki! De kezdjük előröl az egész sztorit! 6-kor van a vacsi, ha a természetben igyekszed ezt mind összehozni, akkor is 6-kor van a vacsi. Fél 6-kor elengedtek a waterfrontról és még csak akkor készülődtek. Ahh már tudtam, hogy itt csúszás lesz. Aha, két óra pontosan! Mert a fa nedves volt, jó hogy nem csiholni kellett… mert nem ám, hogy 21. század. Meg a tábor szabályzat! Imádom! Nem használunk papírt, mert nem használunk, van rá valami baromi logikus magyarázatuk, mint mindenre. De ha nincs papír, akkor mi van? Fakéreg! Az babám, az van! Na de nem ám, hogy élő fáról… halott fáról…tehát bújod a talajt halott fáért, hogy kérget nyerj! Na meg a száraz fa. Vicces volt, mert 20 perc erőlködés után benyomta az egyik vezető lány, hogy hát ő amúgy böjtöl…a barátja miatt, ez ilyen spirituális dolog. És itt le is rakta a seggét és nem csinált semmit. na tudod! Majdnem derekát törtem! Na a végén volt kajánk…éljen, de ennyibe nem maradt az este. Azt talán mondtam, hogy valakinek, mindig ügyeletben kell lennie. ( 9-től a unitba kell lennie ) Volt az egyik lány, és még kellett egy lányt választani a mi csoportunkból. De ki legyen az? Beta, az egyik izraeli lány közölte, hogy neki most szüksége van az alvásra! Na hát körülbelül ez az, amihez ért. Az alvás. Semmi mást nem csinál, csak alszik! Most erre mit mondhatsz? Menjen aludni! Végülis nem neki kell toppon lenni a waterfronton. Mindegy. Én a sátorban… jégkorszak! Fijam! Azt hittem, hogy oda fagyok! Fázott minden porcikám. Na aztán reggel nagy vidáman jön a Beta. Itt akkor kibuktam, és leléptem enni az ÉTKEZŐBE… NORMÁLIS KAJÁT ENNI!

Oks, azért egy dolgot meg kell említenem. Lefekvés előtt volt egy csendes fél óra, amikor kifeküdtünk és néztük a csillagokat. Talán említettem már, hogy itt mindennél szebb az égbolt. Minden csillagot megtalálsz! Láttunk hulló csillagot is! Nagyon nyugodt volt és nagyon csendes és… hm… szép volt! Tényleg! Végül ezzel az érzéssel feküdtem le. Az már mindegy, hogy két órával később, milyen érzéssel ébredtem fel! J

Mi van még? Nem tudom… rottyon vagyunk! Sok felkiáltó jel! A másik amúgy, amit tudtam, de hát nem volt mi igazolja. A mi kedves supervisorunk a waterfronton. Szombaton öngyilkos próbált lenni. És nem csak a mostani időszakról beszélek, de annyira látszik rajta, hogy labilis személyiség. Egyszerűen tudtam és kész. Csak abba szar belegondolni, hogy van három gyereke. Ebből kettő itt van a táborban. Az egyik 3 éves, a másik pedig 10 éves sincs. És ma ott ült mellettem, egy irgalmatlan kevés kaját kiszedett magának és nem evett, hanem csak túrta a villával a kaját. Na most mire gondoljak ilyenkor? És érted… látod, hogy hulla szarul van! És így…ááá… én nem akarok ezen agyalni. De nem akarok róla sem rossz híreket kapni. Nem úgy néz ki, mint aki elégedett a szombati eredménnyel! A másik, hogy amúgy szánom is és az egész putrit… mert nem normális, hogy a táborban öngyilkos akart lenni, és még itt van. Nem azt mondom, hogy rúgják ki. De mi történik, ha sikerül? Itt van egy rakat gyerek. ITT VANNAK A SAJÁT GYEREKEI… a férje mit mond ilyenkor? Mit csinál? Miért hagyja?  Ezt az információt nem akarom megemészteni. Ezt nem kellett volna nekem elmondani, mert ez nem ránk tartozik!

Már csak 21 nap!

Tényleg várom a végét!