Fáradt vagyok…
Pedig volt két csodálatos napom Burlingtonban, ahol kipihenhettem volna magam.
Csütörtök este volt egy búcsú est. Nagyon vicces volt, a tábor összes lakója összegyűlt egy már-nem-tudom-milyen-nevű-helyen, mindenki kapott egy gyertyát… először meggyújtották a tábortüzet és abból a tűzből gyújtottuk meg a saját gyertyánkat! Olyan szöveget levágtak mellé! Amúgy nagy szemét vagyok én is, mert folyamatosan kiröhögöm őket! De ezt tényleg nehéz kibírni. Ilyen körítést kaptunk a gyertyagyújtás előtt: amikor télen egyedül vagy, magányosnak érzed magad és eszedbe jutnak a camp farnsworthöz kötődő emlékek és az ottani barátok, akkor csak gyújtsatok meg egy gyertyát! Aztán énekeltünk megint hülye dalokat, amiknek ők maguk sem tudták a szövegét, de mind ilyen bánatos, nyálas szövegű dalocska volt. Rémes!
Pénteken mindegy gyermek lelépett… ez olyan mint az abonyi elkerülő: tudod, hogy mindjárt otthon vagy, de mégis ez az út tűnik a leghosszabbnak! Ugyanígy volt ez a távozásukkal. Már csak pár óra volt a szülők érkezéséig, de valahogy nem akart eltelni az idő. És egyre ingerültebb lettem… de aztán csak leléptek, elengedtem őket…természetesen mondtam nekik, hogy ha magányosak, bla bla bla akkor nyújtsanak meg egy gyertyát.
Na nem ám, hogy a gyerekek távozása után egyből elengednek minket.
Beszélgettünk… és takarítottunk!
11-kor leléptek a gyerekek, mi 4-kor! De elindultunk… bevágtam magam az anyósülésre és elaludtam. Burlington előtt nem sokkal felébredtem… a fülemben a Rise Against tombolt. Szeretem amikor én és a Rise Against kocsikázunk!
Burlington
Ide egyszer mindenkinek el kell jönni! Ez egy nagyon barátságos kis város…olyan hangulata van…
Szóval elsőre sikerült beleszeretnem, és hát milyen az, ha az ember két napot eltölt a szerelmével? Csendes is, szép is, néha tud bosszantó is lenni… de ha összegezzük, akkor mindig jó. Nekem volt egy édesbús része is. De mindenre kitérünk szépen lassan. Ahogy megérkeztünk kicsit pihentünk, meg összeszedtük magunkat, aztán nyomultunk be a citybe. Igazából ez a downtown… van egy kis sétáló utca, szökőkutakkal, üzletekkel, kávézókkal és éttermekkel! Mindenki barátságos, mindenki ismer mindenkit. Az emberek nagyon nyitottak és közvetlenek. Na nem is tudom, de ahogy zajlott ott az élet… van egy nagyon kellemes ritmusa. Este ettünk egy ír étteremben, mindenki rendelt sört. Az én kajám rémes volt. Eztán megfájdult az egyik lánynak, Stewie-nak, az oldala és hazamentünk. Előtte azért egy kis bolt, csoki, aztán elhaladtunk egy üzlet mellett, ahol megláttam a cipőmet…A! CIPŐT! ( nem volt a méretembe, erről nem is szeretnék többet beszélni, mert még fájJ ) Otthon kicsit leültünk, dumcsiztunk… leszbi pletykák kérem. Ki kavar kivel a táborban? Természetesen lány lánnyal. Itt még a hetero is néha homo lesz! Camp Farnsworth!
Alvás… egyszer ennek is eljött az ideje. Ki aludjon az ágyon, ki a matracon, ki a kanapén. Na én választottam egy helyes ki kanapét. Olyasmi, mint a kedves Lalinknál, Szolnokon. Gondoltam nosztalgiázom. Hát ez az ágy nem hasonlított rá mégsem. Kényelmetlen volt, a párnák mindig kiestek alólam, este hatszor felébredtem, hogy visszarakjam őket magam alá. Arról nem is beszélve, hogy a kedves szomszédok 0-24 órás életet élnek. Szaladnak, hangosan beszélnek… ezek meg faházak, minden hallatszik benne! Ja igen, mert ez a ház úgy nézett ki, hogy alul Soup és Kal lakik, meg van egy harmadik laktársuk, de felül egy teljesen más kóceráj!
Reggel 8-kor megint kipattant a szemem. 9-kor reggeli. A Soup csinált egy fenomenális reggelit, mert amúgy ő szakács. Reggeli után kis szusszanás, aztán irány a sétáló utca…vásárolni. Igen… sikerült… nem tudok gazdálkodni a pénzzel… ÉS AKKOR MIVAN?!?!?!? Nem érthetek mindenhez! Bátyámnak annyit vadásztam a mezt, amit szeretne, hogy el sem tudjátok képzelni. Mindenhol volt, csak sehol sem a megfelelő méretben.
Na de volt ennek a délutánnak egy WOW része. A burlingtoni meleg felvonulás. Életem első meleg felvonulás. Kb 15 perc volt az egész. De… WOW!!! A bőrruhás palik… a borostyánlevéllel takart majdnem meztelen nők, mellesleg, transzikkal indult az egész…volt minden. Nagyon kemény volt. Meg volt a felvonulás, aztán minden vissza a régi kerékvágásba. De abban a kis időben olyan kisugárzása volt az egész városnak… komolyan… talán ennél büszkébben felvonulni senki nem tud… és minden porcikáddal érezted ezt! Sokan most biztos fújjognak meg minden… sajnálom…de tényleg jó volt! Jó volt átélni!
Délután 5-re hazaértünk… kajáltunk és mentünk tovább… egy koncertre. Egy meleg nőci lépett fel. Szabadtéri volt a koncert, mint egy piknik úgy nézett ki. Kis sátor, ahol a csaj állt és gitározott, a sátor előtt pedig a közönség. A közönség többnyire leszbikusból állt. Szaga volt már az egésznek! Nem mondom, hogy nem tetszett… tény, hogy máshogy zajlik egy koncert, ha otthon élem át. Mint a szülinapom, lightos változata volt az, amúgy néha elég bolond, életemnek! A koncert vége felé valahogy elkettyentem. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyit agyalok itt néha. Folyamatosan jár valamin az agyam, vagy épp valakin. Olyan emberek jutnak eszembe, hogy magam is meglepődöm, olyan emlékek, amik nagyon felvidítanak, de egyben néha még el is tudnak szomorítani… eszembe jut csak egy érzés… hát szóval ilyen lelki óra volt ez. Hirtelen nagyon haza vágytam. Nagyon…
A koncert után megint haza… átöltöztünk és mentünk a Gay Partira! J erre nincs jelző!! Transzik meg minden… hirtelen fura volt az egész környezet! Soha nem voltam ilyen buliban… szokni kellett. Néztem én a Fiúk a klubból-t, ugyanilyen volt ez is. De azért szokni kellett… hát még amikor bementem a mosdóba… természetesen spórolunk az anyaggal tipusú mosdó ez is…felül még tán zárt is volt, de alul már egyben… azért látod a melletted lévő budiban ülő embernek a lábát. Illetve álló embernek…ugyanis ezek a lábak szemben álltak a budival…szóval állt! J meglepőő! J
A campban nincs egy pasi sem… azt a négy 50 év körüli emberkét most kivettem a számításból. Ők amúgy sem érdekelnek. Tehát nincs egy pali sem, és most elhoztak egy meleg partira. Csak nevetni tudtam. Egy hetero nem volt. Nem baj, nem baj….de azért az ember az utolsó percig reménykedik, hogy csak ránézhet egyre.
Lassú szám a dizsiben? Csókolózó női párok…és férfik természetesen.
Hát ittunk… én még jó voltam! De kedves Miche… jajj, de nagyon berugott! Pfff… olyan képek születtek. Az este végére nagyjából semmi nem zavart! Hajnali 3-ra haza keveredtünk. Másnap… az volt. Nem is kicsit!! Elszoktam én ettől az élettől… alkohol? Ugyan már! Élet halál között lebegtem még akkor is, amikor visszaértünk a campbe 11 órára. Nagyjából így volt ezzel a csapat többi része is! 3-ig sikerült elütni csupa hasznos dologgal az időt, hiszen sosem hagynak ezek élni! Aztán jött a második turnus gyerek. Na képzelhetitek…
Most meg igazán úgy érzem magam, mint akin párszor átment az úthenger.
Hát ez történt velem ebben a forró két napban!
Ahogy anya is mondta… „a fele már letelt” J
De más téma.
Lesz itt egy international nap. Vagyis a saját kultúrádat vagy másét kell bemutatni. Na ki az a hülye, aki a másét mutatja be. A bemutatásnak bármilyen módja lehet. Ötleteim vannak már. Ügyesen bemutatom én nekik a dolgokat! Tudni fogják, hogy létezünk! De kell kaját is készíteni! Ebben kérném a segítségeket! Mit főzzek nekik? Nem akartam nagyon macerás kaját választani, de azt mondták, hogy időnk van rá, szóval nyugodtan! Valami nagyon magyart akarok, de nem pörköltet. Nem akarok lecsót, mert az nagyon egyszerű! Nem tudom! Tehát… a ti dolgotok… elküldeni az ötleteket! J
Hirtelen ennyi jut eszembe a jóból!
Már csak 45 nap… :*
