Új nap, új tapasztalat…mindig van valami új, mindig van valami érdekes itt.

Mindig ki fogok térni egyes dolgokra, amiket már említettem és mondok új példákat! Még az ittlétem elején találkoztam egy igencsak vicces dologgal: a vegetáriánus virslivel. Na hoppá. Bizony. Létezik. Ugyanúgy néz ki mint a normális húsból készült, ugyanolyan a színe… erre tessenek gombot varrni.

Nade…hol is kezdjem. Túlestem egy sátorozáson a nagy thetfordi erdőben. És nagyon jó volt. Bár igazából mehettem volna az Északi-sarkra is, úgy fáztam este. De jó volt. Minden kaját mi csináltunk magunknak, ott kint vadonban. Tegnap (06.25) délután fél 3-kor indultunk el a nagy útra. Felcuccolva sátorral, hálózsákkal, edényekkel és persze a nélkülözhetetlen elemlámpával és vizeskulacsainkkal. Nem volt messze a hely, ahova mentünk. A neve Yurt, mint kiderült ez egy jurta. J bár nem használhattuk a jurtát, pedig tök jól fel volt szerelve mindennel: fürdőszoba, konyha, ágyak…még villany is volt. Csak víz nem. Megérkeztünk és felállítottuk a sátrakat. Két négyszemélyes sátor volt…mi voltunk 7-en. Asszem mindannyian tudjuk, hogy hiába van ráírva egy sátor csomagolására, hogy 3 személyes…2 ember kényelmesen, de 3 ember már kevésbé kényelmesen fér el benne. Nos ezzel a problémával kellett találkoznunk tegnap este. De még nem szaladok ennyire előre. A sátor felállítva…hát akkor henyélhetünk is egy kicsit…lementünk a tóhoz úszni. Ott volt egy másik csoport sátorozó is ( azt nem mondtam, de az egész bagázs úgy 6 csoportra lett osztva és úgy mentünk 6 különböző helyre sátorozni ). De volt ott ám egy kenu is. Na az okosak kitalálták, hogy menjünk el hárman kenuval… „ andi! Jössz?” „nem, nem megyek.köszönöm!” „MIÉÉÉÉRT???”…”jóóóó, megyek” . Tehát elmentem. Nem volt veszélyes, elöl ültem és még csak lapátolnom sem kellett…igazából pókokat öltem, mert Sketch ( vagyis Lindsey, az angol lány ) nem szereti őket. Mert én amúgy igen. Belelapátoltam őket a sapkámba és szép halált haltak. Mivel megláttuk a másik oldalon sátorozókat a stégeken, így oda eveztünk. Király. Voltunk vagy 20-an úsztunk is egy kicsit. Aztán pedig elég sokat. Ugyanis akik átúsztak hozzájuk tőlünk ( míg mi kenuval lapátoltunk oda ), kitalálták, hogy márpedig ők mennek most kenuval… így hát átúsztam a tavat. Mindenki büszke Andira! De hát mivel is kell szembesülnöm a stégen, mikor mindenki fürdőruhában van. Egyes lányok…miért lányok??? Hiszen már mondhatjuk, hogy nők…HAJAT NÖVESZTETTEK A LÁBUKON ÉS A HÓNALJUKON! ÁLLÍTÓLAG A BIKIVONAL IS HAJAS VOLT…nem, nem mértem fel már azt a részt. De úgy kell értelmezni ezt a hajat, hogy mindenhol minden fullra ki van nőve. Na miindegy… asszem erről a témáról nem kell sokat beszélni. 5 körül visszamentünk a telephelyünkre és megkezdődtek a kaja előkészületei. ( jajj azt elfelejtettem mondani, hogy mikor megérkeztünk, az első dolgom az volt, hogy a legfontosabbat kirakjam: a nagy magyar zászlót, amit vittem :P) szóval, szeleteltünk, hámoztunk és gyúrtunk. A párolt zöldség konkrétan füst ízű volt. Ehetetlen kaka volt. Nem baj, túléltük mert volt rizs. Szerintem én ettem meg a rizs felét…hát valamivel kérem jól kellett lakni. Aztán jött a desszert. Ami jó volt, csak mire megsült… nem tudom a pontos nevét, valami német kaja. Ilyen csokis tészta féleség, rá kellett csavarni a nyársbotod végére és aztán parázson megsütni. Hát…úgy nézett ki a nyársunk, mintha kukikat szúrtunk volna rá, ezért is kapta a Dick on Stick nevet ez a nemes desszert.

A pisi, kaki a természet lágy ölén. Na tudod…akinek két anyja van! Pisilni is alig mertem…a sisiris is akkora volt, hogy ott már a guggolás nem ment, szinte állni kellett. Mert nem ám , hogy ott kicsi a sisiris…nem…nagy és szúrós…bár ha úgy vesszük, akkor jobb mint a csalán.

Kaja után…éhesen…de ott maradtunk a tűz körül. Beszélgettünk, meg próbáltunk énekelni ( két kísérlet után rájöttek, hogy nem érdemes ). Aztán már alig vártam a szunyát, mert fáradt voltam. A szunya: az este folyamán 7x ébredtem fel. Fáztam, reszkettem… alattam semmi nem volt, a sátort kivéve. Minden belső szervem lefagyott. De hű maradtam önmagamhoz…reggel mondták, hogy egész este álmomban azon dolgoztam, hogy magamnak nagyobb helyet túrjak, nekik ezzel egyre kevesebb teret adva. J amúgy úgy a harmadik ébredésem után már azért könyörögtem, hogy végre legyen már reggel…ha reggel van akkor meleg van ( mondjuk ezen a területen ha szerencséd van épp nem esik). De meleg volt!:D nagyjából megvolt a reggeli már. Palacsinta. De nem az amerikai vastag…hanem az itthoni. Épp mindenkinek jutott egy darab… kiemelném…EGY DARAB…1. nem szeretem a palacsintát 2. tényleg kiszúrták a szemem egy darab palacsintával? El sem hiszem. Aztán kaja után cuccoltunk és kenuval mentünk vissza…a kenu természetesen megpakolva. De így egyszerűbb volt, nem kellett annyit cipekedni. 10 perc alatt visszaértünk…kipakoltunk…

Első dolgom természetesen az, hogy csekkolom a maileket. Egyedül voltam a Trailerben…és olyan jó volt. Komolyan. Fáradt voltam…mindenki az volt. Annyira csak ahhoz lett volna kedvem, hogy csendben ülök és lesek ki a fejemből. És mikor épp írtam a mail Ritának, hogy most olyan jó csendben… erre nem benyitnak???? Egy német lány…mondtam neki, hogy nyertek a törökök ellen ( itt én rontottam el ) és elkezdett örjöngeni…oks. Hát akkor be is fejeztem a mailt. Fogtam egy kis füzetet, mert írnom kellett még valamit és beültem a Dinning Hallba. Tök üres volt, megfelelő hely gondolkodni…síri csönd volt. 2 sor után jött a Lindsey, majd végül az egész angol delegáció és ott kellett a fülem mellett hablatyolniuk. Rájöttem, hogy ez mégsem a legmegfelelőbb idő erre és elnapoltam a dolgom…

Jött megint a játék ideje. Tényleg amúgy tök vicces, mert amikor látják, hogy épp nincs mit csinálnod. Épp lenne időd magaddal foglalkozni. Akkor kitalálják, hogy na gyerünk játszunk. Oldjunk problémát…vagy valami hasonló izgalom.

Senki el nem tudja képzelni, hogy mennyire szüksége van itt az embernek arra, hogy kicsit magával, magában ellegyen. Egy kis olvasásért vagy zenehallgatásért mindenki ölni tudna. Annyira be van táblázva és osztva az időnk. Én nem tudom, hogy leírni vagy hogy elmagyarázni, hogy milyen az amikor úgy érzed, hogy ki vagy kötve. Mint egy kutya. Adnak egy kis helyet… de az nagyon kevés. Mintha mindenféle szabadságodtól lennél megfosztva. Nem akarok itt nagy szavakat használni, nem akarok klisékbe és közhelyekbe belemenni. De vissza akarom kapni a magam életét. Itt úgy élünk, ahogy ők akarják. Ebből a szempontból azért én öntörvényű vagyok. Majd én beosztom az időmet, köszönöm szépen. Jó tudom, nem menjen az ember ilyen helyre, hisz várható, hogy valamilyen időbeosztás szerint kell élni. Ezzel egyet is értek. De azért a kétóránkénti 15perces pisiszüni + a kajaidő nekem nem elég kikapcsolódni.

Nem baj. Ez a Pre-Camp. Pár nap és jönnek a gyerekek.

Amúgy tényleg nem azt kell elképzelni, hogy szar itt. Ez a Pre-Camp nem jó. De jó lesz ez. Meg most már egyre jobban sikerül emberekkel beszélgetni meg megérteni egymást. Ezalatt azt is értem, hogy kezdem közelebb engedni magamhoz őket. Mert azért eddig nagyon zárkózott voltam. Mondjuk az még most sem megy…és nem is fog menni… mert nem is akarom, hogy menjen….amit ők csinálnak. Egyfeszt ölelgetik egymást. Mintha már évek óta ismernék egymást és olyan hűde nagy barátok lennének. A saját barátaimat nem ölelgetem, csókolgatom. Ez meg mintha valami FreeHug központ lenne. Mintha egymás magánszférájának a velejében úszkálnának. DE HOGY? Nem értem! Valszeg én vagyok csak ilyen rosszul összerakva.

A következő vicces dolog, amikor cuki és édes dolgok hangzik el nagyközönség előtt. A cuki dolgokra a reakció nyüszítve egy hosszú „óóóóóóóóóóó” és egy nagy sóhaj.

Most pedig megint a trailerbe mozizunk. A mai film gyerekkorom egyik kedvence: A labirintus. És ha valaki nem ismeri ezt a filmet, akkor első dolga az, hogy letölti és megnézi, mert ennél jobb és édesebb és drágább dolog nincs a földön. És, hogy megmaradjunk igazi énünknél, a kedvenc részem ( asszem ez egyértelmű ), amikor a nagy fehér teremben táncol a főszereplő lány és a David Bowie ( mert ő az egyik szereplő ) és már várod a csóóóókot…persze nem jön…L nagy törés ez…talán az első gyerekkoromban. De ezt nem érthetitek, amíg nem nézitek meg!

Holnap lesz time-off-unk, ami annyit jelent, hogy 4-től miénk a világ. Megyünk moziba, szombaton meg iszunk. Persze csak üccsit, mert anya is olvassa a blogot. J De azért vannak már tervek.

Tervbe van véve, hogy majd egy ilyen két napos Time-off alkalmával majd elmegyünk Bostonba. Ott is alszunk este. És akkor megveszem a pulcsim. :P

Ma volt még amúgy vacsi után T-shirt auction. A lényeg az annyi, hogy vinned kellett egy pólót, amit aztán viccesen bemutattak és lehetett rá licitálni és megkaphattad. Összesen 437 dollárt gyűjtöttek amúgy össze. Aranyos volt…egy pólót kinéztem magamnak. Persze nagy volt, meg túlságosan használt, szal nem kezdtem el licitálni, a másikra meg a pszichopata lakótársam a Skippe is elkezdett. Ő meg aztán elment volna akár 200 dollárig is, hogy megkapja. Szal már 3 dollárnál feladtam. J meg volt egy beszólása is. Szal inkább hagytam, asszem annyit nem ért az egész.

A tornádóm még mindig várom…

Na akkor most A labirintus dvd borítóján olvasható idézettel zárom…