Elkezdődött a Pre-Camp..Vagyis csoportos feladatok, ismerkedés egymással, problémák felvetése és azok megoldása, játékok (bújócska meg mittomén). Ez a Pre-camp. Gyerekek még nincsenek, majd csak egy héten belül jönnek.

De ki is fejtem akkor, hogy milyen is pontosan itt az élet ezekben a pillanatokban. Olyat ugye nem mondunk, hogy szar! Egy hete lényegében folyamatosan fázunk!:) Az eső este esik, meg napközben is. Vannak szünetek is, akkor pedig kisüt a nap. De inkább fázunk! A tábor nagyon nagy területen fekszik. Nemrég érkeztek meg a lovak, ugyanis vannak lovak is. 23 gyönyörű ló! Sajnálom, hogy Blanka nem lehet itt, mert neki pont megfelelő munkalehetőség van. Van egy Spartacus nevű ló…Hát majd lefényképezem. Spartacus elég nagy egy állat. TI MÉG EKKORA LOVAT NEM LÁTTATOK, ÉS NEM IS AKARTOK! Nagyon félelmetes.

A tábornak több része,van melyeknek megjegyezhetetlen neveik vannak: Oyakla, Kaflik stb… A sajátomnak tényleg nem tudom a nevét. Na szóval…Itt mindenhol sátor van. Fa az alja, de ez nem oldotta meg a problémánkat…J a sátor sarkai – és talán ez a kedvencem az összes körülmény közül – nincsennek összefűzve. Ez annyit jelent, hogy az összes sarkán a sátornak ott egy nagy lyuk. Vannak könyvespolcaink, amikre rápakolhatjuk a ruhákat. Az egyetlen bibi, hogy olyan retkesek, hogy inkább úgy döntesz, hogy nem pakolsz ki. Amúgy sincs értelme, ugyanis a Pre-camp után másik unitba megyünk, és minden Sessionben új helyre fogunk költözni…szóval fasza J Szeretek böröndből élni egy kerek nyáron keresztül.

A tisztálkodás.

Hajat mostál? Bárot vagy! Ugyanis hideg van ( mint már mondtam ) és fent áll a veszélye a hajhullásnak, de hát könyörgöm MUSZÁJ! Lényegében a fürdő az egy nyitott helység, amin van tető. Felnézel és kismillió molylepke és pók szemez veled. Ez is megnyugtató!

Na most nem tudom, hogy mi meg hogy, de ilyen helyen senki nem ül rá a budira. Ez az a tipusú budi ami alul felül nyitott…tudjátok! Bent rettentően koszos, és ha pottyan…hát…visszacsapja a vizet. Nem baj, szeressük. A lényeg, hogy ne ülj rá. Aztán felállsz, hogy felhúzd a gatyád és konkrétan kilátsz a budiból, ugyanis a teteje az ajtónak kicsit lentre sikeredett. Szóval gatya fel és közben köszönsz Miche-nek, és röhögtök!

Ja igen…Miche a skót lány. Nagyjából már értem, hogy mit mond, de még azért szokni kell. Ami azt illeti könnyebb megérteni az amerikai angolt, mint  a british angolt…de a skót!:D Van egy másik lakótársam is: Skippe. Vicces lány ő is! Be van lassúlva…de azt nem lehet kifejezni, hogy mennyire! Mintha 0-24ben be lenne szívva. De aranyos, szeretjük! Mondjuk néha, mintha kicsit büdös lenne. Na mindegy.

KÉSZÜLJETEK!

7 leszbikus fixre van! Nincs bajom a leszbikkel, tényleg…de azért ez a szám engem is megrémített. Némelyikről sejthettük, hogy azok. Akikkel az évfolyamdogát írtam, azoknak meséltem a butch-okról és dyke-okról. Nem akarok hülyeséget mondani, de ők azok a leszbik, akik fiúsak. Fiúsan viselkednek, sokszor fiúsan is néznek ki. Hát itt is vannak ilyenek. Tudok én is élni meg minden, de ők gátlástalanul fingnak és böfögnek jobbra balra. A tábor vezetőnknek, aki nő, van egy felesége. És egyedül 4 férfi van a táborban. Mindegyik 50felett van: a 2 konyhás és 2 mindenes. Van amelyiknek már a fogsora 60%-a hiányzik! Ennyi. ENNYI! Talán ehhez nem is fűznék semmit. Még azért emésztünk eme hírekkel és körülményekkel kapcsolatban. Majd mikor leülepedett, talán kifejtemJ

Amúgy most épp azt játszuk, hogy a staff 4 felé lett osztva. Kék, zöld, piros, kék csoport. Mindegyiknek van egy feladata. Minek a feladat? HOLNAP FUNFEST LESZ! Igen, tudom…én is ilyen boldog voltam. Ez egy nagy dolog állítólag. Ez most csak annyiról szól, hogy egy napra lejönnek gyerekek a családdal. Ez nekünk is jó gyakorlásnak, hogy szokjuk a helyzetet, ha bármi felmerül akkor, hogyan kezeljük. Ilyen különböző vicces és kreatív programok vannak szervezve a gyerekeknek.

Amúgy most talán úgy jöhet le, hogy nem érzem jól magam. Pedig nem így van. Jó ez, csak most jött ki az, hogy mennyire is hiányzik az otthon. Hiányoztok TI…de nagyon! El nem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztok! Meg anyukám is hiányzik, meg apukám is, meg a dilis bátyám. Most ilyen mélypont féleség van, amit csak túl kell élni. De most pfff…

Tényleg nagyon kevés időnk van. Most is már mindenki alszik, csak én vagyok fent és pötyögök. Természetesen az eső veri a sátor falát. És fázom… mert volt annyi eszem, hogy nem vittem magammal elemlámpát és közben besötétedett, aztán elkezdett esni és visszatalálni a sátorban sötétben nem oly egyszerű…a tócsákat kikerülni sehogy nem tudod. Szóval mikor Michel kézenfogva visszaszaladtunk a sátorba zuhogó esőben, elemlámpa nélkül…kicsit átázott a cipőm és még most sem érzem nagyon átmelegedve magam. Az elemlámpa itt egy olyan dolog, mintha valami veledszületett kellék lenne. Nélküle sehova nem szabad menni!

Mint írtam ( jajj már azt sem tudom mit írtam és mit nem ) még nem mentettem életet, persze nem is akarok. Nagyon félek ettől a részétől a dolgoknak. Ugyanis akárhogy is vesszük, én azért leszek ott, még 5 emberrel, hogy életet mentsek, de egy 35órás kurzus, ami 2 délutánba lett nekünk lebutítva, nem hinném, hogy biztosíték! És azért ez a baywatch cucc nagy bullshit! És most vegyük le a sztoriból azt, hogy már a nagy melleknél és karcsú alaknál kezdődik a különbség. ( nem vagyok egy Pamela. Lássuk be ) Nekünk nem olyan piros életmentő szarral kell a hónunk alatt szaladgálni. Hanem van egy ilyen bőrrel bevont szivacs, ami folyamatosan kell magunknál tartani. Azzal úszni elég kényelmetlen. Megtanultam a kurzusom, hogy hogyan kell ilyen életmentő deszkára rácsatolni az embert, miközben vízben vagyunk! Hát majdnem húsig rántottam a bőrt a kezemről! Tehát ez is egy kényelmetlen szerszám. Meg nemtom…én világ életemben nagyon biztosan úsztam. De azért úgy lenni ebbe a tóban, hogy miközben lemerülsz és kinyitod a szemed nem látsz semmit, elég rémisztő! Volt, hogy kellett egy fekete téglát keresnünk a vízben! Sajnálom, hogy nem tudtam elmagyarázni , a mellesleg 120kilós oktatónak, hogy: „Ember! Jó szemmel nem látni ebben a tóban, de én még vak is vagyok!” De nem mondhatok semmit, mert az oktató nagyon aranyos volt amúgy. Aztán igazávól rájött, hogy ha fehérre cseréli a téglát még meg is találjuk. Ugyanis az én téglám ( a fekete ) örökre elveszett.:) Itt a Farnsworthben lesz egy ember aki felügyel minket, neve Goufa. Ő 150kilós. Állítása szerint nekünk futni kéne, hogy jó kondícióban legyünk. Igyekeztem nem elröhögni magam. Elmesélte, hogy bár ő nem tud már futni, de minden reggel sétál. Ezzel nekünk nagy támaszt nyújtva. Még nem kezdtünk el futni. Olyan ez, mint a fogyókúra: „Majd holnap!”

Amúgy talán nem említettem, de mindenkinek kell, hogy legyen egy camp neve. Példa: Zsuzsi neve Daisi, Soo neve Santi, Meira neve Beta, Hofti neveTinkerBell. Az enyém a változatosság kedvéért Andy, mert ők nem fogják fel, hogy nem úgy hívnak itthon, hogy Andrea, hanem hogy Andi. Nem is nagyon számít. Megtetszett nekik az Andy…erre hallgatok is szóval. Igazából sokat agyaltam azon, hogy vajon, mi lehet céljuk azzal, hogy kitalált neveket adunk magunknak, ami két hónapig szól. Ez amolyan szakadjunk el a világtól dolog. Pedig soha nem éreztem magam ennyire 21. századi gyereknek! Se térerő, se net, se msn, se semmi. Itt fijam nincs szabad akarat. Neked van a beosztásod. Na az a te akaratod.

Amúgy ezek az emberek – azt leszámítva, hogy mind dagi – többnyire vallásosak. Ezért meg kell köszönnöm a reggeli és vacsi előtt a Lordnak, hogy adta a kaját. Na voltak olyan kedvesek, hogy a Lord helyett mondhatod a World-öt…de én inkább a Mom-ot mondom. Van olyan lány, akinek van egy Moleskin-je és kurva jó ilyen sketch-eket csinál bele…nagyon jól néz ki. Ahhoz képest, hogy bandzsi…írigylem…de, hogy mindig a bibliából veszi az idézeteket, kicsit elkeserített.

Ami most leköti még a gondolataimat: szerezni akarok egy pulcsit Boston felírattal. Mindenki magyarázza, hogy simán  tudok  Boston Red Sox-os pulcsit találni, amivel nincs is bajom…de nekem sima Bostonos kell. Tegnap leborotváltam a lábam, szal már az sem zaklat. Hiányotok szerintem állandó lesz, szal asszem erre sem nagyon lesz megoldás.

Na de…a sütijük. Természetesen mindenhez esznek sütit. Mert miért ne. És tényleg finom! Engem nem érdekel miből készül…nem érdekel mennyire mű….mennyire por…de hogy egytől egyig finom az összes, az is biztos. Igyekszem nem elhízni…de könyörgöm!!

Ritának már mondtam…Írtam a Tibinek, ő mesélte, hogy látott tornádót. Azóta lankadatlan várom a mi tornádónkat. De nem jön. Pedig én akarok látni egy tornádót! De itt csak eső van…de az sok.

(hoppá…ismeretlen férfi hangok… :D :D :D :D )

Most enni lenne a móka. Igyekszem jobban összeszedni a gondolataimat a következőre. De igazából annyi minden van, amiről beszélni lehetne, és akarok is, mert minden annyira meg lehet élni, mert minden annyira más. És most lényegtelen, hogy jó vagy rossz. Majd írok…

Agyalok, még, hogy elküldjem e anyunak ezt a linket. De szerintem szülőkompatibilis az eddigi amit írtam…

És közben átestünk a Fun Fest első napján.

Az eleje tényleg nagyon jó volt. A legidősebb emberke talán 9 éves volt. Az első feladat az volt, hogy voltak ilyen állomások és mentek egyikről a másikra, mindegyik álljmáson kaptak egy térképdarabot. Aztán azt összerakták és nem tudom mi volt.:) mindegyik állomáson el volt bújva egy ember és az állomáshelyéről beszélt. Ebben én is részt vettem. Éljen éljen éljen. Jó volt, mert tök aranyosak voltak a gyerekek, tényleg.

Aztán le kellett mennem a Waterfrontra, ahol majd az egész nyaramat töltöm és rá kellett, hogy jöjjek, hogy utálatos egy munka lesz ez. Mivel nem beszélem még a nyelvüket, így néha úgy érzem, hogy a Waterfront Director hülyének néz. Elég vicces, aztán ma megmondtam neki, hogy amúgy mindent értek, de kifejezni nehezebb még magam. Közölte, hogy türelmes lesz velem. HÁT HOGY MILYEN HÁLÁS VAGYOK NEKI!

Nade. Négy csoport gyerek jött ma le a tóhoz. Elején leültettük őket és megkérdeztük, hogy ki tud úszni vagy ki nem. Természetesen egyik gyerek sem szereti azt mondani, hogy nem tud úszni. A „tegye fel a kezét, aki tud úszni” kérésre volt, hogy mindenki feldobta a kezét, és az egyik alkalommal kiderült, hogy a kislány nem tudott úszni. Beleugrott a vízbe és elkezdett fuldokolni. Szerencsére ott volt mellette a csoportvezetője, aki észrevette és kihalászta. De nagyon megijedtünk, nagyon hirtelen történt és nagyon, nagyon, nagyon szar volt. Amúgy meg a napon állunk vagy ülünk egész nap, egész délután…épp amikor süt a nap és nem esik az eső. Még beszélgetni sem beszélgethetünk, mert akkor a figyelmünk nem a vízre terelődik és így elmulaszthatunk életet menteni. Na és persze brutál nagy pókok vannak. De itt tényleg különlegesen nagyok a Dockspider-ek. Aszonták ne féljünk tőlük. Ahha!! Szted Paula?:D

Miután végeztün k mindenféle izével, rögtön mentünk vacsorázni. Megint köszönetet mondtunk (énekelve) a kajáért, aztán kaja, aztán…AZTÁN…AZTÁN…babazsúr volt és táncoltunk a gyerekekkel. Azon elmélkedtem, miközben a Rednex szám ment, hogy NEKEM A SAJÁTJAIM ELEGEK LESZNEK. AZÉRT EZ A TÁNCOLJUNK HÜLYE SZÁMOKRA GYEREKEKKEL…ez azért nekem sok. Meg annyira eröltetett, hogy el sem tudjátok képzelni!

Asszem még mindig nem jutottam túl a mélypontomon. Hiányzik minden otthoni. Ez a baj.

A tánc után, mentünk tábortüzezni. Aztán most itt vagyunk a Staff house-ban és egy filmet lesünk, közben írok.

Holnap elmennek a gyerekek és aztán lesz szabadidőnk. Elmegyünk boltba és még lehet hogy a könyvtárba is elmehetünk. Akkor lehet, hogy töltök fel képeket stb…MEG felhívom anyámat. Lehet viszek skype-ot meg mikrofont és fasza gyerek leszek…már most tudom, hogy csak belelóg a kezem a bilibe…mert úgysem fog összejönni!

Most akkor ennyi lenne.

Köszönöm a kommenteket…mindenkinek! És igen…büszkék vagyunk LaliRA! BLOGOLT!!!