Este elmentünk a lányokkal ( ezalatt a tinijeimet értem meg a vezetőnket meg egy művészetvezetőt ) meglesni a tűzijátékot. Nem tudom…az a nap annyira tökéletes volt, addig amíg el nem mentünk oda. Egész nap meleg volt…de nagyon meleg volt! Nem kellett sokat dolgozni, mert néhány csoport nem jött, mert közbejött valami, vagy végleg leléptek. J még windsurfözni is elkezdtünk ( na ez is megér egy fejezetet ). Jól leégtem. Na de mindegy, mindenkinek ez volt a véleménye: A tökéletes nap!

Aztán elindultunk a tűzijátékos helyre. Előtte megálltunk egy helyen, ahol ettünk jégrémet…de nem akármilyet. Ez egy medium size volt. Sikerült megint a méretbeli problémába bele esni. Hát rakjátok össze két öklötök plusz még egy felet…na akkora adagot kaptam. Vicces volt. Jelzem itt még a hangulatom jó volt. Aztán kiértünk a nagy golf pályára, mert amúgy ami nálunk a Tisza-part vagy Duna-part, az itt a golf pálya. És nem tudom mi történt. Amúgy azt hozzá kell tenni, hogy a hangulata megvan az ünnepnek. Nem lehet nem észrevenni ennek az egésznek a fontosságát. Nem csak látod…de érzed. Benne van a levegőben. Ők boldog július 4.ét kívánnak egymásnak. Szinte szaga van az egésznek. Aztán tudtam, hogy jön a tűzijáték és valahogy nemtom…minden elromlott. Mikor nézek én tűzijátékot? Hát Augusztusban… és eszembe jutott, hogy mindig barátokkal vagyok…tudjátok csupa érzelmes, lányos dolgok jártak az eszemben. Szinte a sírógörcs kerülgetett… aztán szerencsére haza keveredtünk! Be az ágyba… aztán alvás.

Másnap kivettem a 6 órás szünetemet. Gondoltam alszom. ÉN NAÍV. A kedves szobatársam úgy közlekedett, mintha ő lenne a godzilla. Szal felébredtem. Amúgy sem aludtam volna fergetegesen sokáig…nade akkor is. A következő terv a könyvtár volt. 10-kor nyit. Én ott voltam már 9.45-kor. Mivel volt egy kis időm, leültem a könyvtár előtt lévő parkba… ( nem, nem tudom, miért van minden könyvtár előtt park J ) tudjátok itt olyan pad van, mint a Sztárom a Párom című filmben… bár nincs bele vésve semmi. De attól még olyan. Ott áll egy fa alatt… szombat reggel ezek az emberek nem csinálnak semmit. Ki sem mozdulnak az odujukból. Néma csend van a városban… ilyenkor még a szélnek sincs hangja. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyire tudja az ember értékelni ezt a kis csöndet a gyerekek csivitelése után! Még a sajátjaim is: néha csak beszélnek, beszélnek és beszélnek…mindent…össze vissza. Én már nem is figyelek.

Szóval… Ülsz a fa alatt az árnyékban, a filmből vett padon…hallgatod a legkedvesebb zenédet…hulla fáradt vagy… és egyszerűen feltölt!

Annyira azért mégsem töltött fel, mert ahogy leültem a skype elé, Ritának rövid idő alatt feltűnt a fáradság.

Itt még a mélypontot éltem amúgy. Ilyenkor csak annyit kellene, hogy hagyjanak kiszabadulni ebből az állatkertből. Nekem 3óra elég lenne. Elhajtani, elsétálni…bármi. Csak kicsit el. De mivel ez a lehetőség nem adatott meg nekünk, így mindenki máshogy éli meg ezt a helyzetet. Én csak egyszerűen ölnék!

Na de ezt is átvészeltük. Visszamentem a táborba, és az új gyerekek hajában tetveket vizsgáltunk. Igen, jöttek új gyerekek. Hiszen pótolni kell a délelőtt elment gyerekeket. Még csöndes lenne fáradt életem nélkülük.

Minden turnus kezdetén ugyanaz a forgatókönyv…kaja: pizza, vacsi után zászló ceremóni, aztán éneklés meg stb… nem feltétlenül ez a sorrend.

Aztán jött a július 6.

Először is… itt még szombat volt, de otthon már vasárnap. Fura volt az egész. Nem hajtogatom. Itt is jó volt az egész dolog amúgy. Persze, hogy nem volt kerek a süti, mert otthon azért másabb lett volna. Lássuk be, nem eme módját választottuk volna az ünneplésnek! De akkor mondom is, hogy mi volt pontosan. Felkeltem…és kivettem a második 6 órás szünetemet. Bementünk Hanoverbe, beszéltem anyáékkal és kaptam kismillió üzenetet!!! Nagyon jól esett és köszönöm is mindenkinek! Anya nagyon aranyos volt, félre írta és boldog névnapot kívánta az üzenetben…KÉTSZER IS! J Hanoverben Zsuszi és Santi vett nekem egy jégkrémet (!) nem sört, aztán ahogy visszaértünk mindenki egyenként adott egy nagy ölelést (!), nem sört. Még a mailboxomba is kaptam „Boldog születésnapot!” üzeneteket (!), nem sört. Ebéd után rögtön mentünk kirándulni egy vízeséshez (!), nem egy koncertre és nem egy kocsmába. Mondjuk szülinap nélkül is mentünk volna kirándulni, de ez nagyjából most lényegtelen. A kirándulás után pedig zuhi, vacsi és aztán meg jöttünk fel a unitunkba, mert filmet néztünk (!), nem kocsmában ültem. És a lányaim itt köszöntöttek fel: kaptam egy dobozos, szénsavas üdítőt (!), nem sört, meg kaptam egy labdát, amit az egész camp aláírt (!), nem sört. Ja meg kaptam a kedvenc amerikai sütimből. A süti teljesen korrekt volt! J na ilyen volt az én szülinapom! J de meg kell, hogy mondjam…nagyon élveztem. Tényleg. Nagyon kedvesek voltak velem ma, nagyon odafigyeltek rám. Tudták, hogy nagyon más ez nekem, mert nincs itt a család és a barátok, és ezért mindent megtettek, hogy így is nagyon jó legyen. És jó is lett. Mikor jöttünk vissza a kirándulásról, akkor Dropkick Murphyst hallgattunk a kocsiban, mert szülinapom volt. Szal jóóóó volt na. Tetszett. Meg ez a labda. Ez nagyon jó!!! mindenki aláírta, de mindenki!!!

 

 

És most térjünk ki általános dolgokra.

Kánikula. Igen. Beütött. Kb. 40 fok. Asszem egy kisebb napszúrás is kaptam, vagy valami van, mert délután óta nagyon fáj a fejem. Én már bevettem rá a jó magyar gyógyszereimet. De semmi. Amúgy én tök jól elvagyok minden körülmények között, ( kivéve, amikor nem ) de ez a fejfájás annyira elviselhetetlenné tudja tenni az ember perceit. De ez van, várok még egy keveset és bekapom a következő gyógyszerem.

Más. J

Természetesen iszom a vizet, mert kell. Ebben a melegben muszáj, meg hogy nehogy dehidratálódjunk bla bla bla… de minden víz, ami bemegy, az abban a pillanatban akar kijönni, amikor már kényelembe helyezem magam a picike és kényelmetlen ágyacskámban. Mi budink nem működik… miért is működne. A legközelebbi toálett az a waterfronton lévő toi-toi. Na persze… be nem teszem oda a lábam, pláne este…majd aztán elrabol a … Így hát nincs más választás, elemlámpa és a Moneysunk nevű zuhanyzó-vécé felé veszem az irányt. Megint hangsúlyoznám, el sem tudjátok képzelni, hogy egy elemlámpával ( ami utad röpke 4 méterét világítja be ) milyen helyeken mászkálok. Nem mondom, hogy nem félek. Lehet mondtam, lehet nem… de fura hangok vannak itten ám. Például ( állítólag…én még nem láttam és nem is akarom ) ilyen marha nagy békák vannak erre, amik tehén búgásához hasonló hangot adnak ki magukból. Van egy ilyen pengő hang. Nem tudom mi az. De nem is akarom megtudni. Múltkor egy sün támadta meg az egyik házat és kezdte rágni a fát. A unitban lakók menekültek másik épületbe. Hangsúlyozom, ezek nem mi voltunk. És máig nem hiszem el, hogy léteznek veszett sünök.

Más.

Kaja. Megint sikerült mutatniuk valami különlegességet. Ezt már én nem kóstoltam meg. Gusztustalannak találtam, de vicces volt, mert azt próbálták nekem bemagyarázni, hogy nekem ez egészséges! Hehh… na hogy mi is volt ez? Itt a brokkoli olyan, hogy van és hosszú a vége. Na most ezt jól megaszontam. Lényegtelen. A brokkolit mogyorókrémmel eszik! Ha gondoljátok próbáljátok ki és kommentbe kérem a véleményeket, de én fixre nem fogom megkóstolni.

Más.

Említésre méltó amennyire megváltozott az egyik ismerősöm! Respect Bazsinak! :P

 

A legfontosabbakat elmondtam! Megyek beveszem a következő pirulát, aztán megpróbálok aludni.