Mindjárt kipukkadom… igen, sajna ez jellemzi az unalmas perceimet, az evés. Ha hazamegyek lesz mit ledolgozni, nade ez van. Nem lehetek mindig a toppon! J
Szóval megjártam én tolnát-baranyát. És többek között Bostont is. Igen, annyit biztosan elmondhatunk, hogy szerelem volt első látásra. Kérek mindenkit spóroljon, mert utazunk. Sőt, költözünk… mégpedig Bostonba! Ez a legeslegjobb a dolog a földön. ( ejj mi lesz New York után )
De ott kezdődött, hogy elmentek a gyerek… megint… és végre. Elmentek, mi meg egyből szedtünk magunkat, pattantunk a kocsiba és mentünk Bostonba. Több mint két órát utaztunk… aztán megpillantottuk a nagy business negyedet, az óriási épületeivel. Jajj, nagyon izgatott voltam. Nem kell mondani, hogy először elvétettünk egy jobbrát, meg igazából nem is az itt a gond, hogy elvét az ember egy kereszteződést, hanem az, hogy annyira rosszul van minden kitáblázva, hogy nincs más választásod… eltévedsz! Eltévedtünk, de aztán végül meg is találtuk a helyet, ahol aludtunk. Először is ki kell emelnem a legvonzóbbat: Wi-fi. Volt! Az ágyak emeletesek voltak és hatan voltunk egy szobában… de! volt kis biliárd asztalunk és ami a legeslegjobb, hogy volt kis mozink! Lent volt egy terem, ami mozi volt és bár nem óriási volt… de volt… több, mint 600 csatornával. Elég jól éreztük magunkat ott. És mindez csak 30$. Olcsóbb szállás nem nagyon van, szóval elég boldogak voltunk. Oks. Nem volt meleg víz. De amúgy tényleg nem panaszkodom!! J természetesen nem hagyják, hogy vígan és boldogan éljem egy napom! Itt is volt kavarodás… Mert miért ne lenne valami kavarodás?!?!?!?!?!?!?!
Voltunk tizenketten, akik mentek Bostonba. Pont ennyi kellett, hogy elmehessünk egy van-nel. Na aztán az uccsó nap az egyik lány meggondolta magát és mégis jönni akart. Szuper. Sírt meg mittomén mi. De neki nincs pénze. Na az okosak adtak neki kölcsön. Én aztán nem. Szegény vagyok, hagyjanak!:) és Bumble eljött busszal. Mire mi oda értünk, ő is odaért… volt is nagy boldogság. Illetve hát… elkezdett okoskodni. Nagyjából azt csináltuk, amihez neki kedve volt. Aztán kicsit itt megborult a rend.
Rendben, bementünk a központba. ( mi egy kicsit a város külterületén voltunk ). Bementünk és jajj de nagyon jó volt. Nem is csak az, hogy végre nagy városban lehetek, ahol nagy a nyüzsi. Hanem, hogy ott vagyok Bostonban… érted… BOSTONBAN! Ahova nagy vágyam volt elmenni, ahol a Dropkick Murphys kedvenc kocsmája van, a DM hazája! És én ott voltam. Amúgy nem nagyon akartunk sokáig maradni. Persze az oké volt, hogy megiszunk valamit… de mellesleg… szerintetek hol ittuk meg az a valamit? A HARD ROCK CAFÉ-ban! Jájj nagyon jó volt. Sok híresség képe, sok gitár, sok dobverő… sok tartozék… sok sok sok minden mütyür. Mondjuk a kiszolgálás olyan lassú volt, hogy majdnem ott vénültem meg. Siettünk volna, mert ment a metronk. Aztán lekéstük. Bár lekéstük az uccso metrót. De a tömeg egyik része ígyis-úgyis haza akart menni. Fogtak egy taxit és húztak el. Mi bent maradtunk úgy hatan. Én majom, azt hittem, hogy majd de jó lesz. Beülünk egy másik helyre, vagy sétálgatunk arra. Érted… Bostonban vagyok… az is kielégít, ha lerakhatom a seggem egy útpatkára. De nem így volt. Bumble kapott egy kocsmanevet, ahol kiszolgálnak 21 év alatti embereket is. Hát ennek nagyon megörültek, mert voltak páran akik bőven alatta vannak. De a helyre taxival kellett menni. Első szavam az volt, hogy nem! Nem is csak az, hogy nem akarom a pénzem elkölteni taxira. Hanem, hogy nem akarok visszamenni a város szélére! De visszamentünk. Egy elég gusztustalan kis kocsmáról beszélünk. Körülbelül 400-an be is fértek. Mi mégis 500-an voltunk. Kényelmetlen volt, büdös volt, trágya volt! És… MINDENKI ÍR VOLT. De ami ezután a kedvenc volt: mintha néhány lány elfelejtette volna, hogy ő amúgy egy nő és olyan gátlástalanul viselkedett, hogy én szégyeltem el magam helyettük! Kurvultak. Annyira nem éreztem jól magam, hogy hihetetlen. Természetesen haza kellett a fiúkákat vinni. Az idegtől olyan hányingerem lett, hogy azt hittem, hogy a kedves emberke ölébe hányok. Egyem a pici lelkét. Ha valaki látta a futball faktort, akkor tudja, hogy ott azért van egy akcentus. Na ezzel találkoztam én is… csak talán rosszabbal. Miközben a hányinger kerülgetett, nem nagyon volt kedvem beszélgetni vele. Meg olyan hülyeségeket kérdezett… meg mindent megkérdezett… minden hülyeséget. Aztán hazaértünk…szerencsére ők még elmentek inni… szerencsére… én beviharzottam a házba és nagy sértődöttségemben egyből a nethez rohantam. Aztán mentem aludni, mert az sem működött. Dühös is voltam.
A másnap azért kárpótolt a dolgokért. Nagyon jó nap volt. Mondjuk déltől estig sétáltunk fel le a városban. ( van is izomlázam ) Végig szaladtunk a városon. És vettem Boston-os pulcsit! Annyira csini…jajj… és olyan jól áll! Akitől vettem, a nőci, karácsonykor megy majd Magyarországra. Nagyjából ennyi. Elmentünk pár fontos helyre… 9órát gyalogoltunk. Ja és egy említésre méltó még: a Chinatown-ban mindenki néger! Az is vicces volt, hogy ott szétszóródtunk és egyedül bóklásztam, fényképeztem… bandukolok, bandukolok… és jön velem szembe egy velem egyidős, helyes srác, akinek ott lóg a nyakában egy nikon D40x. egymásra vigyorodtunk. Mellesleg nem tudom, hogy mi volt. De 4 négyzetméternyi területen 6 Nikon! Szerinted? Rengeteg képet készítettem… azt majd csak otthon… de elő fogom hívatni… bár talán több, mint kétszáz kép. Nem tudok selejtezni! Mindegyik gyönyörű! Egytől egyig!
Eltelt ám a nap… aztán visszaértünk a táborba! Ugyanis úgy volt ez pontosan, hogy pénteken este értünk oda és szombaton este indultunk vissza. Vasárnap reggel értünk vissza a táborba, aztán egy kevés csicsi… oszt szevasz!
Reggel kelés… és jöttek az új gyerekek. Ezek igazi elkényeztetett kis picsák… és gonoszak, rosszindulat dolgozik bennük… semmi más! Első naptól kezdve van valami probléma… első naptól kezdve hisztiznek valamiért. Első naptól kezdve utálnak valakit. Mindennap mást. A régi Camp Aidesről folyamatosan rosszakat mondanak. Mellesleg a Camp Aides-ek annyira hiányoznak, hogy el sem tudom mondani. Arról nem is beszélve, hogy most megint abban a sátorban lakom, amiben a Pre-Camp során. Nem rossz, nem rossz… de nincs áram. Ezért is, hogy nem írom a blogot. Nomád megint az élet. emellett egy szép kis megfázás is boldogít. Egyik este semmit nem tudtam aludni az orrom miatt. Pontosabban a bal orrlyukam… a sunyija, be volt dugulva. Haldokoltam. Mondjuk javul már…javul. Érzem. De javuljon is. Az kellene még nekem, hogy ez is kínozzon!
Egy pozitívum… van wi-fi a Trailerben. Bár nem a leggyorsabb, meg nem a legbiztosabb… meg sokszor elszáll. De van! Saját képemen munkálkodhatok, szóval van öröm!
Asszem ennyi. Most kicsit siettem… mert rég nem írtam, időm meg nem sok, mert most én vagyok Taps on, szal 20 perc és mennem kell ügyeletre!
Még egy másik érdekesség. Valamelyik nap elmentünk vásárolni egy szupermarketbe. Császkálok a sorok között, elértem a fagyasztós részhez. Tudjátok… ilyen fagyasztó szekrény, üvegajtókikal…sok polc, sok fagyasztott krumpli és pizza és jégkrém meg amit csak akarsz. A két sor között pedig akciós szőnyeg! :D:D:D először lefagytam és sehova nem tudtam rakni a dolgot. Még most sem! De most már csak nevetek!:D
Na most megyek… kínzom magam az új ördögfiókákkal!
