Végre ma feltudtam tölteni pár dolgot a netre! (Június 22, ott már 23) Ma elmentek a gyerekek…de megpróbáltatásaim nem értek véget. Mikor megvolt a búcsú, már forudltam volna a Trailer felé, hogy becsücsüljek a nethez és közlik, hogy nem ilyen egyszerűen megy ez. Dining hall…megbeszélés aztán pedig túúúra! Mondjuk ez tényleg tetszett. A végére vesztem csak el. a lényege a túrának az volt, hogy kocsiba ültünk és ki voltak adva feladatok, amiket teljesíteni kellett. Fényképezkedj le itt…díszits fel egy kocsit ott…álljatok fel egy padra minél többen….EZ A PAD ÖSSZETÖRT ALATTUNK! Na de lényegében ilyesmi feladatok voltak. A túra végén volt egy közös állomás. Tiszára mint a kocsmatúra:D bár az jobb volt szerintem. :P és jött az állomás. És jöttek a feladatok…ennél a résznél elvesztem. Először is adtak pár lapot, amire rá kellett írni pár dolgot magunkról. Például ( és amiket én is írtam ): I am a friend. Vagy I love laughing. Aztán találnod kellett egy embert, akivel annyira sokat még nem beszélgettél, be kellett egymásnak mutatkoznunk és elmondani, hogy miket írtunk magunkra és, hogy miért. A Camp Director mellett álltam, egymásra néztünk…hát legyen. Nos nem tudom. Szerintem annyira egyértelműek voltak ezek a dolgok. Valószínűleg, aki azt írta, hogy „I am a friend”, fontosak neki a barátai, és a barátság, mint fogalom, nem annyiban merül ki, hogy jókat röhögünk, ha suliban találkozunk. Szóval nem értettem, hogy miért kellett megmagyaráznom, hogy ha egy 3000km-rel messzebb lévő országban vagyok a szülőhazámtól, miért a magyarságom emelem ki ( ugyanis azt is írtam, hogy ’I am a Hungarian girl’ vagy ilyesmit). Sokan azt írták, hogy „I am a singer” vagy „I am a sister”. Ebből simán leszűrhető az, amivel végülis eme kijelentésüket magyarázták: jóban van a testvérével és nagyon fontos neki a testvére…vagy szeret énekelni (és jó is a hangja) és tényleg szeretne az énekléssel kezdeni valamit. Talán értitek mire akarok kilyukadni. A másik ilyen csodálatos feladatot nem is értettem. És baszki, mindenki olyan komolyan veszi. Persze én is komolyan veszem, csak annyira szájbarágós a dolog, annyira evidens dolgokról van szó. Ilyen emberismereti tréning, meg, hogy hogyan kell kezelni a gyerekeket, miket beszélhetsz velük és miket nem…bla bla bla…
Tehát ennél a résznél nagyon letörtem…a sírógörcs kerülgetett…Ildi! Remélem érezted, hogy valami baj van…J de ez volt talán a holtpont és túl is estem már rajta.
Két óra keserves tréningelés, de inkább kínzás után, végre visszajöttünk a táborba, megvacsoráztunk és indultunk megint a Wal-mart-ba, vagyis az usatescoba. Nem viccelek, ahogy elhagytuk a camp területét, direkt figyeltem, hogy mikor lesz térerő. Kb 15 km után egyszer csak hopp…és fullon a hálózat. Addig semmi… L
Először megkaptam az sms-eket. Megkaptam az anyucikám sms-ét és elbőgtem magam. Annyira édes angyalbögyörő üzenetet írt a fasírtról! Döbbenetes, hogy egy fasírt sütés mit ki nem tud hozni az emberből ilyenkor. J Aztán telefonáltam. Beszéltem anyukámmal, meg apukámmal meg a Ritával is…én szavakba nem tudom önteni. Nagyon jó volt! Annyira jó volt már otthoni hangokat hallani, annyira szükségem volt már rá. Én nem is értem, de az itteni embereknek olyan fura hangjuk van. Szóval nagyon megkönnyebbültem. Csak hangsúlyozni tudom, erre nagy szükségem volt most. Miután elintéztem minden hívást és megírtam az üzeneteket, olyan nyugalom szállt rám, hogy az hihetetlen. A tesco után elmentünk a Dartmouth Egyetemre, mert ott van könyvtár és rengeteg…de reeeengeteg számítógép, ahol ingyen tudunk netezni. Voltak olyan kegyesek és adtak nekünk 30 percet netezni. De nem baj. Jobb mint a semmi. Ott webcameztem egy nagyot Ritával, feltöltöttem az előző blogot és még pár képet.
De az egyetem. Nagyon szép és nagyon nagy.:) lassan többet fordulok meg könyvtárakban és egyetemekben, mint bármi más helyen, amit nevezetességként nézhetnék. De nem baj… mondjuk a legviccesebb az volt, hogy láttam ilyen unitokat, vagy nem tudom minek nevezzem. Alpha-Pí-Omega J J és különböző épületek, különböző módon elnevezve.
Ha már ott tartunk, hogy milyen különlegességet láttam még…akkor meg KELL említenem a Coca-Cola kamiont. Mint a karácsonyos reklámban…J elsuhant mellettünk…annyira jó volt. Amúgy nagyon sokszor ki vannak világítva ezek REMEKMŰVEK…nem tudom, hogy speciális égők-e ezek vagy sem…de nekem teljesen úgy néznek ki, mint a karácsonyfa égők. Mikor este van és mentek az autópályán…annyira jól néz ki…már a távolból látod, hogy jön a nagy kamion… és annyira szépek. Mitöbb…GYÖNYÖRŰEK!!
Jelzem, találtam amerikai zászlós lampionokat, poharakat, tányérokat és szalvétákat. Igen…még mindig szeretik magukat. Viva America!
Ahogy visszatértünk a táborba, elkezdtünk nézni egy filmet…megint. Közben molyoltam…meg vártam, hogy nethez juthassak… a változatosság kedvéért.
Most itt a „szobámban”: épp nem esik az eső…nem mondanám, hogy néma csönd van. Miche horkol meg nyamnyog, Skippa pedig magában beszél. De azért én szeretem ezeket a kései órákat. Ilyenkor a majdnem csendben. Ilyenkor tudok gondolkodni…magyarul! Nem kell problémát megoldanom, nem kell semmit sem csinálnom!
Szép álmokat…
Már tudom mi a bajom! Rájöttem…majdnem két hét, de sikeredett rájönnöm! Itt vagyok Amerikában…egy óriási ország, annyi sok mindent kezdhet magával itt az ember, annyi mindent felfedezhet…annyi sok mindent fényképezhet. De én úgy érzem magam, mintha a Mátrában lennék. J A Mátrában… rejtélyes ez kérlek.
Mint már talán említettem mi itt egy kis családot alkotunk, szeretünk és szeretve vagyunk ( mily költői ) és egyenlőek…vannak jogaink és másoknak is vannak.
Majdhogynem ezzel indít a mi kis házirendünk:
Our Bill Of Rights
A have the right to be happy and
To be treated with compassion in his camp”
This means that no one will at me, call me names
Or hurt my feelings.
I have the right to be myself in this camp”
This means no one will treat me unfairy because I am
Black or White
Thin or Fat
Boy or Girl (NINCSENNEK IS BOY-OK..EJNYE MÁN NO)
Tall or Short
Poor or Rich
Straight or Gay ( GAY ITT MINDENKI)
Stb stb stb…
The Girl Scout Promise
On my honor, I will try
To serve God and my country, ( ÖNIMÁDAT )
To help people at all time ( Irgalamas szamaritánus )
And to live by the Girl Scout Law
The Girls Scout Law
I will do my best to be
Honest and fair
Friendly and helpful,
Considerate and caring,
Courageous and strong, and
Responsible for what I say and do
And to
Respect myself and others,
Respect authority, (WTF?!)
Use resources wisely,
Make the world a bettes place, and
Be a sister to every Girl Scout.
Nos… ezek után ha éppen néha nem a pozitívum jut egyből eszembe…nézzétek el. A dalokat, amiket éneklünk, majd megpróbálom a következő blogba leírni. Viccesek.
Ma volt egy BLD próbánk. A BLD már mittomén minek a rövidítése, de a lényege az, hogy ha valaki eltűnik a vízben, van egy rendje annak, hogy hogyan kezdjük el keresni. Vannak az életmentők, meg akik tudnak úszni, és mindenkinek meg van a maga helye. Na ma ezt elpróbáltuk… a dock végéről nagy csobbanás a vízbe és a 20 méterrel arrébb lévő teniszlabda nagyságú bója felé kellett úgy úsznom, hogy…igazából búvárkodnom. Mindig le kellett mennem az aljára a víznek. Ott kezdődött a probléma ( mert probléma az mindig van ), hogy nem láttam, hol a bója. Hiszen nem szemüvegben úszom ( mondtam is később nekik, hogy lecserélhetnénk már egy bigger one-ra…kb legyen akkor, mint én és akkor majd talán észre is veszem az én béna szememmel). Ok…elindultam egy irányba és reménykedtem, hogy arra lesz…amúgy arra volt. J le a vízbe és fel…nos ott kb 3-4 méter már a víz. Az én dohányos tüdőm nem erre van kitalálva, szal vicces volt…majdnem engem kellett kimenteni. Elértem a bóját és mentem vissza a dock-hoz, ahol a feladat ugyanaz volt, mint amit én csináltam, csak kb 20-an felálltunk egymás mellé és úgy kerestük az „eltűntet”. ( ami mellesleg most egy fehér tégla volt…tudjátok…meséltem már róla ) Még mielőtt megfulladtam volna, hála az égnek valaki megtalálta és ki í vízből. LOVE!!!
Eztán…mentem tusolni. Nem volt annyira meleg, hogy úgy mondjam. Ami mellesleg még tetőzte a dolgot, hogy reggel megmostam a hajam és aztán közölték, hogy vízbe kell menni. Na mondom köszike…én is szeretlek titeket! J
A mai nap értelmes feladata: kösd annyi lófarokba a hajad, ahanyadik hónapban születtél. Tudom ez egy „na andi, ezt jól megaszontad” mondat volt. A lényeg: júliusban születtem, vagyis hetedik hónap, szóval hét copf. Aztán kb 17. századi ( és azóta is büdösödő ) ruhákból válogass ki párat és vedd fel. YES-YES-YES!
Végül hülye kérdezz-felelekkel majdnem a teraszra fagyasztottak minket és a napot focizással zártuk. Inkább értek a nézéséhez, mint a játszásához.( Ez volt a konklúzió )
De bevallom…és direkt ezt hagytam a végére. Kaptunk ma engedélyt, hogy vezessük a Van-t. ÉLJEEEEN!!!! Azt ami fent van a Flickr-ön. Érdekes egy masina az! Persze automata váltó. Egyértelmű, hogy automata autókat vezetnek, ez a kényelmes. Ezek el sem tudják képzelni, hogy a sebváltás mennyivel több élvezetet tud adni a vezetésnek. És mi aztán magyarázhattuk nekik. Majd próbálok csórni egy kis könyvet, amit adtak. Ezek se vezetni nem tudnak, se problémát megoldani. J tökre más szabályaik vannak és néha mi csak néztünk. A sebességhatárok meg…néha nem egyértelműek. És a két magyar lány ( Zsuzsi és jómagam ) meg a német lány ( azért tudjuk, hogy a németek, hogy vezetnek ) csak lesett…MIVAN?!?!?!?!?! ) A tábláik is mások, meg kicsit megzavarja az embert, hogy nem Kmh-ban élnek, hanem MpH. Mindegy. Megvan, jók voltunk. Egy megjegyzést írt nekem a bácsika a papírra: kicsit gyorsan vezet. Noh… ezvan..:)
Végezetül: NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK AZ ÉN ANYUKÁMRA, MERT KOMMENTELT EGY NAGYON ARANYOSAT! HÁÁÁT EGYSZERŰEN IMÁÁÁÁDOM!
Soraim zárom…
Köszönöm megint az előző kommenteket!
